Ambrozián reggeli imák

Vasárnap
Isten, a hívők igaz fényessége,
Isten igazak örökkévaló dicsősége,
kinek világossága le nem hanyatlik,
kinek ragyogása véget nem ismer:
add nekünk a te dicsőségedben élni,
és a te örökkévalóságod világosságába belépni,
hogy te, aki megengedted nekünk
ezen éjszaka után megpillantani a napfényt,
amaz örökkévaló és boldogító naphoz is eljuttass minket.

Hétfő
Isten, fényesség szerzője és a világosság teremtője,
áraszd el, kérünk, fényeddel a mi lelkünknek sötétségét,
s minket, szolgáidat erősíts meg hajnali áldásoddal.

Kedd
Isten, kinek rendeléséből e hajnalon hozzád fölvirradtunk:
kérünk, biztosítsd nekünk, szolgáidnak,
hogy szennyezetlen léptekkel jelenjünk meg majd este teelőtted.

Szerda
Isten, akitől minden javak származnak:
add meg nekünk gazdag jóindulatoddal,
hogy a te sugallatodra azt gondoljuk, ami helyes,
és ugyanezt a te kormányzásoddal meg is cselekedjük.

Csütörtök
Isten, ki a tudatlanság sötétségét a te igédnek fényességével elűzöd:
növeld a hozzád esedezőknek szívében erősségét annak a hitnek,
amelyet immár megadtál nekik,
hogy a tüzet, melyet kegyelmed gyújtott bennük lángra,
semmiféle kísértés ne legyen képes kioltani.

Péntek
Mindenható, örökkévaló Isten,
kinek végtelen hatalmad van megkönyörülni,
ki az emberi nemet kormányzod,
s hogy megtérjen, türelemmel várakozol:
hozzád esedezve folyamodunk,
s téged arra kérünk, hogy korábbi rossztetteinkről elfelejtkezve
engedd reggeli könyörgésünket atyai kegyességed füléhez jutni.

Szombat
Isten, ki nekünk ideigtartó fényességet juttatsz
és örökkévalót ígérsz:
add meg, hogy ezen egész napot
a cselekedetek szerencsés sorozatával vigyük végig,
s mi, akik téged vezérünknek tudunk,
segítségeddel helyénvaló dolgokat teljesíthessünk.

add nékünk

(ford. Dobszay László, Új Ember 1998. márc. 1.)
(Voltak Amborizán esti imák is.)