Dosztojevszkij a bűnbocsánatról (Részlet a Karamazov testvérekből)

Ne félj semmit, és ne búsulj. Csak a bűnbánat ne apadjon ki belőled, akkor Isten megbocsát. Nincs és nem is lehet olyan bűn a világon, amit az úr meg ne bocsátana, hogyha szívből megbánjuk. Az ember nem is követhet el olyan bűnt, amely kimerítené Isten szeretetét. Csak a bűnbánattal törődj szakadatlanul, a félelmet pedig űzd el. Hidd el, Isten úgy szeret, ahogy el sem tudod képzelni, hogy bűnöddel együtt és bűnödben szeret. Menj hát , és ne félj! Ne keseredj el az emberek miatt, és ne haragudj a sérelmekért. Az elhunytnak bocsásd meg szívedben mindazt, amivel megbántott. Békélj meg vele őszintén. Ha megbánod bűnödet, akkor szeretni is tudsz. Ha szeretsz, akkor már Istené vagy. Szeretettel mindent meg lehet váltani és meg lehet menteni. Ha én mint bűnös ember megszánlak, mennyivel inkább Isten. A szeretet olyan drága kincs, hogy az egész világot megveheted, és nemcsak a saját bűneidet váltod meg vele, hanem a másokét is. Menj és ne félj!